Tar-ko-hegység és Gyimes vidéke (Dimap - 1:60.000)

Magyar, román és angol nyelvű általános és turisztikai leírással valamint túraútvonalakkal ellátott térkép. A zóna természeti és építészeti látványosságai is fel vannak tüntetve valamint a legfontosabb szálláshelyek jelzései is.

Könnyedén hajtogatható!

Domborzatábrázolás:  domborzatárnyékolás

Szintvonalköz: 50 m

Méretarány: 1:60.000

Méret: 130 x 235 mm

Tar-kő-hegység és Gyímes vidékének turista térképe. Részletes turista térkép, tartalmazza a turista ösvények és útvonalak leírását. Nyelv: román, magyar. Lépték 1: 60 000. Méret: 130 x 235. Gyártó: Dimap.

Gyimes a Keleti-Kárpátokban, a Tatros folyó felso folyásánál mintegy 30 km hosszúságban, átlagosan 1000 m magasságban elterülo kistáj. Három nagykiterjedésu település alkotja: Gyimesbükk (Bákó megye), Gyimesközéplok és Gyimesfelsolok (Hargita megye). Mindhárom település központi magja a Tatros völgyében, a vasút és a közút két oldalán helyezkedik el, a lakóházak azonban messze felhúzódnak a Tatrosba ömlo patakok mentén.

Kopár, hegyes vidék. A népdal is azt tartja:,, A gyimesi hegyek kobol vannak rakva”. Kopárságát a még itt-ott megmaradt erdofoltok,hegyvidéki kaszálók és a patakok völgyében megbúvó házacskák élénkitik.A lakott terület tengerszint feletti magassága 700-1000 m között váltakozik.

Gyimes sajátos "Patakország" az egykori Csíkszék keleti határán, a Tatros felso folyásánál. A Gyimes helynév elso okleveles adata a "Ghemes"(1677-bol). 1626-ban Bethlen Gábor várat, nagyobb vámházat emelt Moldva és Erdély határánál, romjai ma is láthatók. Nem tudni miért, a nép e maradványt Rákóczi várnak nevezi. Talán az elso települések éppen a vámházhoz kapcsolódtak. Az elso biztos adat Gyimesvölgye lakosságáról egy 1721-es összeírás, ez 19 vándorló családról szól. A Gyimes név a gim szóra vezetheto vissza, olyan hely, ahol sok a gímszarvas. Czirbusz Géza szerint (Erdély, 1908.141) a Ghymes névfejtése a következo: ,,figyelo hegy a gót gaumján igébol jött vala". A Tatros ,,tatárost" jelent. Elso okleveles említése 1466-ból maradt fenn. A román Trotus magyar eredetu víznév. A ,,Lok" elsosorban földrajzi fogalom, szláv eredetu közszó, jelentése patak menti rét, sima hely (románul lunca). A ,,Gyimes-Loka" név eloször 1701-ben szerepel hivatalos irományokban. A ,,Gyimesi lunka" megnevezéssel is találkozhatunk.

A Tatros folyó felso vízgyujtojének területe - a Gyimesi szorosig - mintegy 650 km2. A Tatros a Szello-hegy (Vf. Viscol - 1496 m) északnyugati lejtojén ered.

Gyimes vidéke (Gyimesfelsolok és Gyimesközéplok) területe 201,5 km2, míg lakossága 1996 január 1-én 8.958 fo volt. A Gyimes völgyének megközelítése Középcsík területérol, a Gyimesi-hágó irányából történik. A Gyimes vidéket a 12A országút szeli át: Csíkszereda és a Gyimesi-szoros közti távolság 50 km. A Csíkszereda-Gyimesvölgye vasútvonalat 1897. október 18-án adták át a forgalomnak.

Csíkszereda irányából Gyimes határát a Fügés-tetoi hágón (a csángók Csermászónak, Szermászónak vagy Sermászónak nevezik) érjük el, ahonnan csodálatos látvány fogadja a látogatót. A Fügés aljában már a Tatros vize völgyében folytatjuk mintegy 30 km-es utunkat, ahol a völgyben települt falvakat a mellékvölgyekben, azaz ,,patakokban" lakók éppen ,,gödör"-nek mondják. A szájhagyomány szerint legelso település a Gyimes völgyében, a Bükkben, Sáncloka volt.

Gyimes lakossága, a ,,gyimesi csángók” – 1992-es adatok szerint mintegy 15 000 fo –, a XVIII. század vége óta folyamatosan telepedtek meg az akkor még lakatlan határorvidéken. A telepesek legnagyobb részt a környezo csíki és Gyergyó székely falvakból érkeztek, s a hegyekkel körülzárt Gyimesben hosszú idon át orizték, konzerválták (életmódjukban, szokásaikban, nyelvezetükben) a székely hagyományt. A lakosság napjainkban is dönto többségben magyar.

Magának a "csángó" szónak a jelentése máig nem tisztázott, vannak, akik annak ,,kóborló", ,,vándorló", ,,csámborgó" jelentését vallják, mások a ,,csonk" eredetet magyarázzák. Az emberek nagy része a ,,csángó" szót automatikusan a moldvai csángókra alkalmazza, holott e név alatt egyrészt olyan magyarokat értenek, akik a moldvai és havasalföldi területen élnek, de ez a székelyektol különvált magyar csoportok összefoglaló neve is ez. Az elnevezések abban egyeznek meg, hogy olyan néptöredékrol van szó, amely az anyaországtól távol, idegen környezetben máig megorizte sajátos etnikai jellegét, osi nyelvjárását, anyagi- és szellemi kultúráját.

A gyimesi csángóknak a környezethez alkalmazkodva a megélhetés alapja hagyományosan a fakitermelés, a juh- és szarvasmarhatartás volt, az ezt kiegészíto egyéb gazdasági ágakkal, mint például a kádár- és ácsmesterség, vagy gyapjú-, len- és kenderfeldolgozás. ,,A gyimesiek hagyományos gazdálkodása és életmódja a magyar nyelvterület egészét tekintve sajátos helyzetu, más nagyobb magyar népcsoportoknál nem találjuk meg. Európa-szerte elterjedt magas helyi övezetekben, legtípusosabb változatáról alpi gazdálkodásnak nevezik. A Kárpátokban mindenütt megtalálható. Mivel van eredeti magyar szavunk a magas helységek jelölésére, leghelyesebb, ha havasi gazdálkodásnak nevezzük”. E havasi gazdálkodás jellegzetessége, hogy üzemegységei több, egymástól távol eso darabban fekszenek. A nagyobb kaszálók a völgyi lakótelepüléstol távolabb, a hegyek lábánál kezdodnek, s felnyúlnak az erdok széléig, illetve a havasi legeloövezetig. Egy-egy család a környezo hegyek több pontján (nem ritkán 8–10 km távolságban is) tarthat fenn kaszálót, vagy ahogy Csíkhoz hasonlóan Gyimesben is nevezik: reglot. A havasi legelok szintén több tagban helyezkednek el, használatuk évszakonként változó. S bár telelonek nevezett legeloterület is van, a jószág igazi teleltetése a völgyben, a lakótelepülés körül történik, a nyáron begyujtött takarmányon. Az üzemegységek ilyen fajta szétválasztásáról és a lakóház körüli udvar organikus, funkcionális beosztásáról Hofer Tamás írt elemzo tanulmányt. Megállapította, hogy éppen ezzel a döntoen állattartó életmóddal függ össze a gyimesiek szállásain (akár az ideiglenes szállásokon, akár a lakótelepüléseken) megfigyelheto megosztottság, melynek lényege, hogy elválassza, megkülönböztesse ember és állat életterét. Ez az el gazdaságonként eltéro körülményekhez igazodva sokféle változatos udvar- vagy telekformát eredményezhet, melyet Hofer Tamás archaikus, kötetlen udvar-berendezési szintnek nevez.

A gyimesi ember az önellátásra rendezkedett be, különösen az épületek építése, az élelem, ruházat eloállítása terén. Mindezt az ostermelés alapfokon ma is tudja biztosítani.

A népszaporulat szempontjából a kis telepek lassú növekedése veheto számba. 1779 körül a Gyimes völgye lakossága 550 fo körül lehetett. A betelepülésre vonatkozó adatok a 17. századtól követhetok. A lakosok a csíki községekbol menekültek a zsellérség, a katonaság és adó elol. Többen Moldovába telepedtek le, majd visszaszivárogtak a mai Sánclaka környékére és aulról felfelé népesítetták be a Tatros völgyét és a patakokat.

A településszerkezet is sajátosan módosult: a völgyekben a hosszanti útifalu, míg a mellékvölgyekben, a patakokban a szórvány több változatával találkozhatunk. A gyimesi csángó ház a székelyház egyik típusa. A havason, az esztenán a házakat faragatlan gerendákból építik. A patakok mentén elszórt házak egy-egy tízest alkotnak (Rána, Ciherek, Ugra, Görbe, Boros, Sötét, Kápolna, Rajkók). A helyi identitástudat ma is eros: a gyimesi csángók nagy része tudja, honnan csángáltak ide. Nyelvjárásuk is a felcsíkiakéval hasonlítható. Gyimesben más mindenki jövevény, a benszülött a csángó.

Sajátosan alakultak e vidék néprajzi hagyományai is. A vidék gazdag népi tánchagyományokban, mondavilágban és dallamkincsben. A parasztzenészek egyik sajátos népi eszköze, a gardon (tekno alakú, húros ütohangszer) puhafából készül. A gyimesi csángó magyarok legfobb szórakozási alkalma a tánc volt.A szakemberek közel 35 féle táncalkalmat és mintegy 30 táncfajtát tartanak számon. A táncrendbol napjainkra a fiatalok is ismerik a magyarost, csárdást, németest, hejszát. A zenészdinasztiák tagjai közül sokan ismerték Pulika Jánost és Mihályt, Halmágyi Mihály gardonyost és társát Gizi nénit. Zerkula Jánost, a gyimesi népzenészt a népmuvészet mestereként ismerik. A nagy zenészdinasztiák kihalóban vannak. A hetvenes évek táncrendjében szerepelt a hétlépés, egytoppantós, háromtoppantós, sormagyaros, talján polka, háromsirülos, balánkáé, moldvai, csoszogtatós, keresely, sántanémetes és porka. Ismeretes még a héjsza és a békási ruszka.

A népi kultúra zárt helyzete folytán a gyimesi csángó paraszti muveltség archaikus rétege sokoldalúan tanulmányozható.

A gyimesi csángók ezen a területen joggal vívtak ki maguknak oszinte megbecsülést. Rúdra való lepedok vásznán vagy övszalagon (bernyóc), ingujjon, vagy párnacsúpon, pásztorboton, csángós bundán, guzsalyon vagy hímestojáson a formák és változatok olyan gazdag leltárát orzik, amelyet felmérni szinte lehetetlen.

Forrás: http://www.ordogborda.hu